Kolozsvár Alsóvárosi Református Gyülekezet

  • Lelkipásztorok
  • Diakónusok
  • Vallásoktatók
  • Kántorok
  • Presbiterek
  • Énekkarok
  • Gyülekezetünk története
  • Kántorok

Adorjáni László
Dr. Székely József

Bak Éva

Feischmidt Mária

Jakab Magda

Kocsis Mária

Maxim Erzsébet

Nagy Attila

Szíjgyártó Ágnes

Székely D. Gerda

Adorjáni Júlia Katalin
Bodor Emőke
Dezső Enikő
Kun Erika

Adorjáni Júlia Katalin
Dr. Sógor Csilla

Dr.Sipos Gábor, főgondnok

Debreczeni József, gondnok

Bak Éva

Batiz Attila Béla

Bánhegyesi Hajnal

Bányai József

Bükkösi Jolán

Csoltkó Annamária

Czirmay Ágnes

Dezső Éva

Dorogi Lajos

Farkas Péter

Feischmidt Mária

Fodor Sándor

Horváth Levente

Jenei Imre

Jenei Zoltán

Kallós Afrodite

Kocsis Mária

Kovács Zsolt Ditmár

Kőszegi Ferenc

Kun Ferenc

Kun Zoltán

Mikola József

Nagy Attila

Orbán Sándor

Simonné Vincze Katalin

Szabó András

Szekerán Anna

Székely Dezső

Szíjgyártó József

Takács Ildikó

Tasnádi Márton

Tóth Rozália

Varga István

Varga János

Pótpresbiterek

Bodor Emőke

Jakab Magda

Dr. Málnási Ferenc

Szíjgyártó Ágnes

Tóbiás Ilona

Vajas Borbála

Vajas János

Varga Zsuzsánna

Gyülekezetünkben jelenleg két kórus tevékenykedik állandó jelleggel. A gyülekezeti vegyeskar és a Bethlen Gábor Földész Dalkör rendszeresen szolgálnak ünnepi alkalmainkon.

A vegyeskar 35 tagot számlál, mindannyian gyülekezetünk tagjai. Két karvezető irányítja, Sógor Csilla aki orgonistaként is kíséri a kórust és Adorjáni J. Katalin. 

Szakál János metszete. Forrás wikipedia

 
A  KOLOZSVÁRI  REFORMÁTUS  EGYHÁZ VÁZLATOS  TÖRTÉNETE
„a bölcső, melyben először hitvallásunk, mint kis csecsemő nyugovék”
 
Kolozsvárra a Luther tanítása szerinti reformáció Heltai Gáspár szász származású plébános valamint társai, Gyulai István lelkész és Ozorai István tanító által jutott el. A város reformálásának legjelentősebb mozzanata 1556. március 15.-én volt, amikor a kolostorokból elűzték a szerzeteseket, a következő napon pedig a templomokból összegyűjtött képeket és szobrokat égették el. 
A helvét irányú reformációt  Kálmáncsehi Sánta Márton, debreceni prédikátor,– aki előbb gyulafehérvári kanonok volt,– hozta Erdélybe. Hatására  Dávid Ferenc is, a „kolozsvári eklézsia papja s az Erdélyi Magyar Keresztyén Eklézsiák superintendense” (püspöke), aki akkor Luther tanítását vallotta, Kálvin követője lett és Heltaival együtt  1559-ig a város nagy részét reformátussá tették.
Dávid Ferenc azonban néhány év múlva (1563) az antitrinitárius eszmék felé  hajlott és 1569-re a kolozsváriak nagy részét megnyerte az unitárius vallásnak. A következő század elejéig az unitárius vallás volt az uralkodó a városban, mely a kor szokása szerint türelmetlen volt a többi felekezettel szemben. Ezért 1568-1609 között tilos volt református prédikátornak szolgálni Kolozsváron.
A református egyház, Báthory Gábor fejedelemsége alatt erősödött  meg újra Kolozsváron, miután az 1608-ban, Kolozsváron tartott országgyűlés a fejedelem kívánságára úgy határoz, hogy: ,,szabad légyen a református papoknak Kolozsvárra bémenni és minden egyházi kötelességeket végezni (mindazonáltal a más vallású hazafiak megbotránkoztatása nélkül, nem is az ő vallásokban vagy templomokban) de azon a helyen, ahol a fejedelemnek tetszeni fog…”
A lélekszámban megfogyatkozott reformátusok istentiszteleteiket a Belközép utcában, az úgynevezett Korbuly házban (ma Eroilor 21) tartották. A telek későbbi tulajdonosa, Ötves György Ágoston egy márványkövet illesztett a ház falába, amelyen egy latin vers állott:  ,,Itt ez a hely, melyben hirdette Marothi Lukács pap / Ihlett nyelven az Úr titkai bűverejét. / E ház, e hajlék az a bölcső, melyben először / Hitvallásunk, mint kis csecsemő nyugovék. / Kezdetben mi csekély, mi parányi gyűlés volt számára. / Kisded nyáj sereglett akkoron itt együvé, / Mígnem roppant egyházzá nőtt e sereg föl, / a Szentháromság védő szárnya alatt.”  (Thraszki Maróthi Lukács 1609-1615 között szolgált).
A fejedelem 1612-ben pedig egyházunknak ajándékozza az akkori dominikánusok (ma Ferenc-rendiek) óvári templomát, és iskola céljaira a templom mellett lévő zárdát.  
Bethlen Gábor fejedelem pedig  a reformátusoknak adja 1622-ben a Farkas utcai templomot, a körülte levő nagy iskolai telekkel együtt. 
Apafi Mihály (1632-1690), az utolsó erdélyi  fejedelem kívánságára és anyagi támogatásával 1685-től már négy református lelkész is szolgál Kolozsváron: az óvári templomban, a Farkas utcai templomban, a külvárosi fatemplomban, valamint a református szászok óvári  kis templomában.
Amikor a református erdélyi fejedelmek uralkodását  az osztrák katolikus császári hatalom váltotta fel,  támogatásukkal a katolikus egyház újra teret hódított Kolozsváron.
1693. október 10.-én  I. Lipót császár kormánya visszavette a reformátusoktól az óvári templomot.   
1718-tól az Ispotály is, későbbi nevén a Szent Erzsébet aggmenház,  a katolikusoké lett. 1734-ben pedig visszavették az unitáriusoktól a főtéri templomot, amit másfél évszázadig bírtak. 
Bár a város lakóinak többsége református volt, csak egy templomuk maradt a város kőfalain belül: a Farkas utcai,  és egy a kőfalakon kívül, a hóstátban, a Magyar kapu melletti fa-templom. (1734-ben ugyanis  városunk 1525 házbirtokos családfője közül  814 volt református, 301 volt katolikus, unitárius pedig 276, evangélikus 122, görög-katolikus román 12.)
 
 
A „Sok viszontagságokat kiállott Kűlső Városi Fa-Templom” 
 
A város falain kívül, a Magyar-kapu melletti (ahol most a Református Teológia van) református templom építésének idejéről, melynek egykori kőből faragott prédikáló székére az 1672-es évszámot jegyezték fel, semmi adat nincs.
 

Magyar utcai kapu

A városi hatóság 1764-ben tizenkét tekintélyes, külvárosi 65-88 esztendős polgárt hallgatott ki, kik eskü alatt vallották, hogy szüleiktől, vagy nagyszüleiktől hallották, hogy ,,a Hóstátban, Kolozsvár városának a Külső-magyar utca elein, kis ajtónál, az mely kertet most actu bír Tekintetes Pataki István uram” volt a reformátusoknak temploma.
A 80 éves özv. Szász Istvánné sz. Erdődi Anna: „Hallottam ennekelőtte sokaktól nevezetesen az édesanyámtól is, hogy a kérdésben forgó helyen, úgymint a belső Szamos mellett, ahol mostan a Tekintetes Pataki István kertje vagyon (kinek is szomszédja egyfelől  a kis Szamosra vagy pallóra rugó járó gyalogösvény, másfelől azon vízre bejáró szekérút, vízárok) volt a tiszt. nemes Református Ecclésiának temploma, mely osztán pusztult el is a pogányjáráskor, amint emlékezem reá, hogy hallottam s arra is úgy emlékezem, hogy mondotta az édesanyám, hogy Csepregi uramnak az édesattya (aki itten Kolos-várt Professor volt s nem régen holt meg) abban az időben pap volt és mikor kiment papolni abba a templomba, szintúgy omlott ki a városi nép a praedikációja hallgatására.” (Csepregi professzor édesapja,   Csepregi Turkovics Mihály szintén tanára volt a Kollégiumnak, és 1698-ban papságot vállalt. ő volt a 29. papja a kolozsvári Református egyháznak).
Kolozsvári Sámuel 74 éves polgár:  ,,Én ugyan magam már azt nem értem, hogy az utrumque  spe-cifikált helyen a Nemes Református Ecclésiának temploma lett volna, de    azt tudom nyilván és bizonyítom, hogy az öreg néhai Szelei György nékem sok izben beszéllette, hogy ottan a reformátusoknak temploma volt és hogy őkegyelmét abban a templomban copulálták össze, s akkori pap Porcsalmi András úr lett volna edgyik, s azt is hallottam, hogy a pogányok   járások miatt pusztult el azon templom onnan.”  (Porcsalmi András 21. lelkésze volt a kolozsvári reformátusoknak, és esperes is 1667-ben.)
Müller Péter suburbicarius, hóstáti,  a németeket gyanúsítja a templom elpusztításával. 
Szöllősi Mártonné viszont apjától hallotta, hogy a tatárok pusztították el a templomot, akik Kajántó felől törtek a városra.  Ebben az időben, édesanyja emlékezete szerint Bátai György (Kolozsvár 14. református lelkésze) volt az egyik pap, ,,melyet értem én is gyermekkoromban, igen öreg, szakállos ember volt.” 
Homályban marad tehát, hogy az első külvárosi templom, melynek szószékén az 1672-es évszám és adományozójának, Hentes Andrásnak a neve állott,  mikor épült és mikor pusztult el.   A valósághoz közelebb állónak tűnik az a feltevés, hogy a templom 1686-ban, az osztrák császári csapatok bevonulásakor rongálódott meg.  Egyházunk legrégebbi jegyzőkönyvében viszont adat van arról, hogy 1689-ben gyűjtést indítanak a templom felépítésére:  ,,Anno 1689  die 10 julii.  Deliberatum. Tetszett a kolosvári ref. Eccla. Tiszteletes és Nemzetes Curatorinak,  hogy a két egyházfiak járjanak el a vallásunkon való becsületes embereket, ki ki jóakaratja sze-rint, amit conferálni fog a külső temlom építésére, annak hűségesen való felszedésére és ki mit ád, feljegyezvén tegyék le T. Esperest uram eö kegyelme kezénél.” 
A templomot hamar helyreállíthatták, mert 1693-ban arról születik döntés, hogy: ,,Pro tempre két deákokat kell kántoroknak állítani, egyiket a Farkas uccai, másikat a külső templomba, fizetésükről gondot visel az Ecclésia”  Köveit, a Kollégium rendbehozatalára használják fel (1697).
Ezt a templomot az 1697. évi tűzvész elhamvasztotta és csak 1705-re készül el fából a várfaltól távolabb, a jelenlegi templom mögötti telken: „Anno 1705. die 26 Julii. ... Isten kegyelmességéből és mind a városbéli, mind a Hostátbeli atyafiak buzgó, kegyes adakozásából annyira fölépült romlásából a külső templom, hogy az Isteni szolgálat benne elkezdődhetett,” melyet a város két református papja végzett a kollégium egyik diákjának a segítségével.
 
 
1715-ben pedig egy harmadik lelkészi állás létrehozása mellett döntenek a kolozsvári reformátusok, mivel  ,,mostani két Prédikátoraink pedig mind a két templom-ban való szolgálatra nem érkeznek.”
Az 1721 március 21-én keltezett jegyzőkönyv tanusága szerint,  a külső Magyar utcai templomnak ekkor már megvolt a parokiális háza is.
Majd 1758. augusztus 27-én a consistorium B. Bánffi György elnökletével úgy határoz, ,,hogy ezen Isten kegyelmességéből népes és naponként növekvő  Eklésiában igen szükséges volna még egy negyedik papnak behozása. ... Lakása pedig légyen azon háznál a külső templom mellett, amelyben most a külső kántor lakik.” 
1764-ben a régi templom telkét a reformátusoktól, Pataki István főbíró vásárolja meg, és fogadót építtet rá. Felesége, Babocsai Erzsébet 1781-ben a refor-mátus egyháznak adományozza, azzal a feltétellel, hogy soha el ne adja, jövedelmét pedig a külső templom javára fordítsák.
,,1771. 9. Decembris. Consistorium celebráltatván proponáltatott  Nemzetes Farkas Jánosné asszonyom ingyen offerált ajándékba a külső templomba való egy orgona iránt, melyet ő kigyelme ingyen az Ekklésiának ajámdékozna és esztendeig el is tartaná az orgonistát.”
 

Michael Kesster orgonája

Íly módon Farkas Jánosné adományából  1774 márciusában megkötötték a szerződést, mely  szerint ,,Michael Kesstner Orgelbauer in Klausenburg készít a Reformata Ecclesia számára a külső templomba egy orgonát 8 mutatiókkal”,  melyet 1775. december 2-án fizettek ki az orgonakészítő mesternek.
1804-ben, az „Isten kegyel-mességéből népes és naponként növekvő  Eklésia” a malomárok felöli oldalon megnagyobította a templomot.
1826-1827-ben pedig, míg a szél átlal megrongált fedél és a szószék javításával foglalkoznak, megkezdik az új templom építésének az elő-készítését.
1827.  február 4-én kérik a várostól, hogy a ,,kollégium felől csonkán álló várfalat a búzás, vagy szegletbástyáig adja a leendő kőtemplom építésére.” 
1828-ban  elfogadják a templom Winkler György által készített ,,plánumát”,  amelyet a debreceni nagytemplom tervének  alapján készített el. A nagytemplom homlokzatát és alaprajzát Winkler, Beregszászi Pál  1823-ból való metszete alapján ismerte.  Ugyanebben az évben kezdik meg a kőfejtést is  Nagy Sámuel és Hirschfeld Friedrich bányáiban.
 
A  MAGYAR UTCAI  „KÉTÁGÚ”  TEMPLOM  ÉPÍTÉSE
„E templomépítéssel az utánunk jövő emberek boldogságába folyunk be.”
 
Alapkövét 1829. október 3.-án tették le nagy ünnepélyességek között a Kolozsváron ülésező zsinat tagjai jelenlétében.
,,Az írt nap reggelén 9 órakor nagy harangunkal jel adattatván, a Kolosvári különböző Keresztyén Felekezetbeli, Úri és Polgári - sőt Papi rendek is,  s ugyan ezen időben, az Ev. Reformatum Méltóságos Fő Consistorium Tartománybeli Világi, és Papi rendből lévő Tagjai itten lévén, – Kűlső Városi Fa-Templomunkba temérdek sokasággal felgyűltenek, úgy annyira, hogy sokan az Innepi Szertartást kivül a Templom körül    végig várni kéntelenittetének, – a Templomba már bé nem férhetvén.
A Sz. Dávid LXXXIV-dik Sóltára eléneklése, és az itteni Ev. Ref. Collegiumbeli Ifiuság Hármonizálása után, ...  2. Szentegyházi Beszédek tartattak. Az Istentisztelet a Templomban elvégződvén, Ekklésiánk egyik Domesticus Curátora, és az újj Templom építtető Cassája Administratora Szathmári Pap Gábor Úr, Fő Tisztelendő Püspökünk Zágoni Bodola János Urat a tollyongó sokaság között Templomi űlő székéből, s ugyan Ekklésiánk Domesticus Curatora Pataki Mihály Úr, Méltóságos Kis Rhédei Gróf Rhédei Klára Kis Asszonyt – a Templomból az újj Templom Fundámentumához kivezetvén, – a Fő Tisztelendő Püspök Úr, a számára ott felállított Cathedrába fellépett, a hol is a körül álló sokaságnak közepette, ugyan az itteni Collégiumi Nemes Ifiuság Hármoniája után, ... könyörgést elmondván, a már készen lévő Fundamentum kő, melyben Felséges Fejedelmünk arany és ezüst pénzeiből egy-egy darabot, úgy a Reformatio 3-dik Százados Innepére vert egy darab ezüst emlék-pénzt, és két ón Táblákat, mellyek közzűl az egyiken magyar nyelven, a másikon Deákúl, az alább megjelent emlék írás vala felmettzve, kis Rhédei Gróf Rhédei Klára Kisasszony, béhelyeztette, szokott Czérémoniák megtétele mellett, a harangok zúgása között a Fundamentumba lebotsáttatott. ...
Áldott légyen a Jó Isten ki minket ezen  idvességes Intézetünk elkezdésére rá-segített!!!”
 
(Részletek A Kolosvári Ev. Reformata Ekkésia Külső Városi Templomának  Fundamentum-köve letétele alkalmatosságával October 3-dikán 1829 tartatott  Innepe c. könyv előszavából. Kolozsvár, 1829).
 
Az istentiszteleten két beszéd hangzott el. Az egyiket Csiszár Sámuel lelkész tartotta, Ezsdrás próféta 3. rész 10-12. versei alapján.  A másikat Herepei Károly lelkész mondotta a 116. Zsoltár 10. versére építve.
Csiszár Sámuel igehirdetésében azt fejtegette, hogy ,,Isten Házának fundamentumát” letéve, ,,micsoda okaink lehetnek nékünk is ma a bús gondolatokra, mind az örvendezésre?”
1.) Az első bús gondolat az, hogy: ,,hogy 157 Esztendők  hosszú során keresztűl, ezen szent ugyan, de a maga czéljának nem egészen megfelelő fa Hajlékban látták ők, – s közelebb láttuk mi is Istenünk Oltárát. …  A szükségtől kényszerítve építették ők ezen törékeny hajlékot, mely őket és minket az idő viszontagságai ellen elfedezett, de amelyben- úgy tetszik, semmi a lelket felemelőt nem látunk. ...
2.) Második oka a mi mai szomorkodásunknak az, hogy sokan ma sem elég melegek az Úr Háza iránt. ...  Arra még igen is készek vagyunk, hogy magunknak földi kincset szerezzünk, ... de a ,,lélek kintséről elfelejtkezünk, ... a közönség czéljának elő-segéllésére” áldozni vonakodunk.
3.) ,,Harmadszor, méltán megengedhetjük a szomorú andalgást a mi öre-geinknek, s azoknak az elaléltaknak, akik hihetőleg, nem fogják meglátni a már elkezdett Templomnak készen lételét. ....
Ha van okunk a keserű gondolatokra, van okunk az enyhítő gondolatokra is.
1.) Első az, ... hogy  az igazság megnyerte azt a szent és tagadhatatlan jussát, hogy minden jó embernek  szabad legyen Istenét lelkiesmérete meggyőződésén épült Vallásos felekezeti szokása szerént tisztelni.
  2.) ... hogy Templomunkhoz nem csak hozzá kezdettünk, de abban már szép előhaladást is tettünk.
3.) Néhány jók megindították a munkát. ...  Másfelől láttuk azt is, hogy kik, mind addig egész csendességben vesztegeltek, elő-állottak, és mindent megtettek, amit megtenni tehettségekben állott.
4.) ...  mikor mi ezen elkezdett Templomot akarjuk megépíteni,– az utánunk jövő emberek boldogságába folyunk bé. ...  Mit tehetnénk mi magunk idejében, szebbet és jobbat, mint ha egy sok időkre fenn álló Templomot hagyunk magunk után.” 
 
Herepei Károly lelkész  „Milyen templomot építsünk mü?” kérdésre, egy lelki templom  építését vázolta fel beszédében. Nem elég azt mondani, hogy: ,, a fasátor helyébe egy pompásabb tornyokkal ékeskedő kőtemplomot”, – hanem azt kell mondanunk, hogy:  „Jézus tudományának lelke szerint való “ templomot kell építnenünk.  Szegeletköve ,,Jézus istensége” legyen az Ézsaiás 28. rész 16. verse alapján. „Így megvetvén a Fundamentumot ... kezdjük azért a Falak rakását”.  Ezek: ,,egység – buzgóság – állhatatosság. Íly módon építvén Templomunkat ... tégyünk annak  két oszlopokat. Ezek: a Szent Írás és Józan Okosság. ... Vágjunk most egy  Ablakot néki. ... Légyen azért a mü Templomunknak ablaka a Világosság”. ... Az Ablak alá nyissunk már egy ahoz illő Ajtót. Ez a Tollerantia,vagy  Keresztényi Türedelem. ... végezzük-bé annak tetejét is Isteni Kegyelem által, – s tégyük Fedelének az Isteni Gondviselést ... s ezt írjuk Templomunk fedelére: «Az Úr gondot visel!» 1. Móses XXII. 14.”
 
Az építkezés a pénzhiány miatt nehezen haladt előre. Közben, 1836-ban meghalt Winkler György. Helyét átmenetileg Schilling János geometra foglalta el. A fedél 1838-ban készül el. Ezután, az egyházközség 1840.  január 5-én hozott határozata alapján, nem a boltozat, hanem a tornyok építését kezdték el, amelyhez elkérték a vá-ros három ,,nagyon meghasadozott” bástyájából az egyiket.
Az építkezés vezetését valószínüleg már 1839-től Kagerbauer Antal vette át,  aki Winkler tervétől eltért, és a homlokaztot a tonyokkal együtt újratervezte. A hat faloszlop, valamint a tornyokat és a hajót tagoló pilaszterek ión fejezeteit  korinthoszi-akkal cserélte fel.  Az ablakok lezáródását félkörívessé alakította, és a timpanon mögé az urnás tetőrész helyett rusztikás attikát tervezett. A tornyokat megnyújtotta (40 méter) és erkéllyel övezte. A henger alakú felső résszel, valamint a ,,kupola”-formájú tetővel karcsúbbá, könnyedebbé tette őket. A tornyok áttervezésekor figyelembe vette az egri székesegyház és az 1835-ben tervezett   nagyváradi református templom tornyainak formáját is. 
1842-ben egy torony-nyal készülnek csak el, és a pénzhiány miatt 1844-ben  a második torony még csonkán állt,  a falakon pedig sem kívül, sem belül nem volt vakolat. 
1845-ben a torony-gomb aranyozását rendelik meg.
1847-1850 között pedig a dupla hevedereken függő csehboltozat készül el, melyek sima frízű, hármas tagolású párkányrészeken nyugszanak. A párkányzatot pedig, Kagerbauer korinthoszi fejezetekkel díszített falpillérekkel támasztotta alá. A  két 50 méteres hajó találkozása fölé négy hevederre 12,6 méter átmérőjű 19,5 méter magas kupolát függesztett, amelyet 8 aranyozott rozetta- és kazettasorral rakott ki.
A régi fatemplomot 1845 végéig használták. Az utolsó istentiszteletet 1845. november 2.-án Herpei Gergely lelkész tartotta benne.
 

A fatemplom helye

Az új templom ajtóit, ablakait, valamint a Böhm János által tervezett szószéket Rauch András asztalossal készíttették. A padok Dalchau József és Kállai Lajos asztalosok munkái.
A templom harangjait  a Farkas utcai haranglábról hozták át. Ugyanis, a Farkas utcai templom  I. Rákóczy György adományából származó harangjai az 1798-as tűzvészben megolvadtak. Az olvadékból 1798–1799-ben gróf Rhédey Mihályné, sz. Bánffy Terézia és báró Bánffy Sándorné, sz. Kemény Ágnes öntetett  Andrásofszki Jánossal egy 2509, illetve egy 1456 kilós harangot.  
Az 1896-ban öntetett 706 kilós kis harangját  az egyházközségnek, 1917-ben háborús célra elrekvirálták.
A nagyharangon ez a felirat áll: ,,Ezen harang értznél állandóbb oszlopa a néhai mélt. gróf / Kis Rhédei Rhédei / Mihály Úr özvegyének mélt. L.B. Losontzi Bánffy Thereza / Úrasszonynak, ki is midőn / MDCCXCVIII. esztendőben Kisasszony havának utolsó napján egy / véletlen támadott és az MDCXCVII. esztendőbélihez hasonló tűz délesti három órák alatt Kolozs / várnak hét utcáit és azok között a reformátusok / nagyobb templomát, kollegyomát, papi házait megemésztette, harang / jait összeolvasztotta. Ezt azoknak hulladéklyokból tulajdon / maga költségén örökös állandó kegyességgel újra öntötte / ez szomorú MDCCXCVIII. Eszt. Szt. András havában. Az igazak / emlékezete áldott.”
1851. október 12-én szentelték fel az új templomot, bár szerették volna, ha a felszentelés napja egybeesik az alakpő letételének időpontjával,  október 3.-val.   De a sok elvégezni való munka és a városunkba  összehívott  zsinat miatt,  Antal János püspök 12.-re tűzte ki a felszentelés idejét.
,,Mivel még életben voltak azok a lelkipásztorok, akik az alapkőletételkor szolgáltak, a presbitérium ezeket kérte fel alkalmi igehírdetésre. Herepei Károly  «hajdani kedves papunkat» , aki most vízaknai lelkész és Csiszár Sámuel első papot, az utóbbit «tekintve mejjbeli gyengeségét – csak egy célszerű rövid ima elmondására».
Meghívta gróf Rhédey Klára úrnőt, most báró Radák Istvánnét is, aki egykor a templom alapkövét elhelyezte.
A felszentelési ünnepélyen délelőtt Herepei Károly vízaknai lelkész, délután Lukácsfi Lajos udvarhelyi lelkész szolgáltak.
Még nem volt teljesen kész az új templom, amikor felszentelték. Csak két karzatot, a torony alatti kart és a vele szemben lévő kart építették meg. A másik kettőt 1879- ben. (Kagerbauer tanítványa, Hottner Ferdinánd tervei szerint).  Csak 28 ülőpadot csináltattak egyelőre bele. Még a külső vakolatot sem tették reá. (1856-ban készíti el Fekete György)  A templom piaca és mesgyéi sem voltak még kikövezve. Sárga poronddal meghordták és jól megdöngölték. Csak a felszentelés után, november 2.- án határozta el a presbitérium, hogy faragott köveket rendel és azzal kövezteti ki a piacot és mesgyéit, de azok még 1855-ben sem voltak készen.
 

A templom 1860 körül

Az új templomba, a fatemplomban használt régi orgonát helyezték és már akkor (1851- ben) így állapította meg a presbitérium: «múlhatatlanul megkívántatik díszes új orgona felállítása», ami azóta is 88 éven keresztül, csak kegyes óhaj maradt.
A díszes szószéket Méhes Sámuel professzor, az egyház fáradhatatlan gondnoka, akinek elévületlen érdemei vannak az évtízedekig tartó építkezés vezetésében, – saját költségén készíttette és ajándékozta. Az elhelyezésénél azonban sok nehézség állott elő, ami abból származott, hogy nem azzal együtt tervezték a karzatot is és ez akadályozta a szószékbe való felmenetelt. Mikor ezt a nehézséget megszűntették, akkor állapították meg, hogy a beszéd nem hallható tisztán a templom minden helyén. Ezért ideiglenes szószéket csináltattak, s azt felállítottták a templom különböző helyein, elsősorban a 4 «szegeleten» az oszlopfőknél, melyeken a boltívek nyugosznak, de a kísérlet nem járt a kívánt eredménnyel. Akkor arra gondoltak, hogy talán azért nem hallik jól a beszéd, mert hiányzik a keleti és nyugati karzat, ennek megállapítására ideiglenes, fából készült karzattal akartak kísérletezni, hogy gyakorol-e valami befolyást ez a két kar a beszéd hangzására. De végül ezt a próbát sem tették meg.
1861-ben, mikor Bécsből jött le órás, hogy a piaci templom tornyába órát helyezzen el, Nagy Péter lelkész ajánlotta a presbitériumnak, hogy kössön szerződést az órással, felhasználva ezt a jó alkalmat, aki akkor 800 forintért vállalta volna az új templom tornyára az óra elkészítését. A képviselőtestület azonban a fennálló terhei miatt, jobb időkre halasztotta a tervet. ...
A presbitérium 1871. március 26.-án új papilakás építését határozta el. Különböző tervek merültek fel. Előszőr a templom udvarából akartak két telket kiha-sítani, hogy középen maradjon a templom és az egyik felől eső telekre a papilakást, a másik felöl eső telekre az iskolát és óvódát építik fel.  De azután a költségek miatt csak a papilakás felépítésében állapodtak meg. Később azt a gondolatot vetik közbe, hogy emeletes épületet emeljenek s akkor egy telken meglesz a papi lakás és az iskola.  A mérnökök azonban azt a tervet elvetették: «mivel egy paplak csendességet  feltételez». ...Az új lelkészi lakást Hottner Ferdinánd építőmester terve szerint gyorsan felépítették, úgyhogy a presbitérium 1872. augusztus 24.-én már Szász Gerő első papnak ajánlotta fel az új lakást, hogy azt Szentmihály napkor foglalja el.
 
Ennek a földszinti épületnek két utcai szobája fölé emeleti két helyiség építését, valamint a nyugati szomszéd tűzfaláig terjedő üres telekrészen emeletes szárny-épület építését engedélyezte 1921-ben az egyház. ...
 

A parókia oldalnézete 1937 után

 
Hetvenöt évi használat után, 1926-ban, Vásárhelyi János esperes buzgó munkássága alatt, a hívek közadakozással egészen, kívül-belül megújítják a templomot.
 
(Kádár Géza, – gyülekezetünk volt lelkipásztora –, a Kolozsvári Re-formátus Egyház Ismertetése c. munkájából. Kolozsvár 1940).
        
1923-24-ben kiírtják a templom mögötti fás területet, és  korcsolya– illetve teniszpályává alakítják át.  A pavilont a Korcsolyázó Egylet  építette rá, amely húsz éven kereszül volt a telek bérlője. 
1930-ban a templom vaskerítését újítják fel.  1931-ben pedig a templom kertjét szépíti a gyülekezet. Végre megvalósul Szász Gergő egykori papnak az álma: ,,hogy ez az udvar rövid időre egy kész paradicsommá válik”.
 
 
,,Isten Kegyelméből népes és naponként növekvő Eklésia”
 
Időközben a város terjeszkedik Kelet felé, és a néhai külső templom, egyre távolabb kerül a hívektől. Ezért, a  külvárosban, először a Téglás úton, az ott lakó re-formátusok óhajára 1930 húsvétján istentiszteletek tartását vezeti be Vásárhelyi János lelkész. Először házaknál gyűlnek össsze, majd amikor özv. Pünkösti Pálné  erre a célra telket ajándékoz a gyülekezetnek, 1931-re már tető alatt van a Téglás úti imaház, amit december 13-án ünnepélyesen fel is szentelnek.
1949-ben, miután az 1930 óta működő Téglás úti iskolát és imaházat államosították, a gyülekezetnek ez a része imaház nélkül maradt. Mivel az istentiszteleteket Bányai Mihály Téglás út 38 sz. alatti csűrjében tartják, az imaház számára új hely keresését kezdik meg. 1971-ig a Bábolnai és Luther út sarkán bérelt imaházban folynak az istentiszteletek amikor a Bábolna úti házat megvásárolja a gyülekezet.
1931. május 1-től a templommal átellenben levő régi papilakásában (78-as szám) helyezte el a református nőszövetség az aggmenházat (amely 1927-től a Farkas utca 27 sz. alatt működött) és a napközi gyermekotthonát.  A két intézetet diakonisszák vezették az államosításig. Attól kezdve állami használatba megy át, melyet egyházunk 1963-ban határozattal jóváhagy.
A Magyar utcai iskolát Herepei Károly lelkész buzdítására gr. Bethlen Farkasné gr. Mikó Katalin, br.  Huszár Károlyné gr. Nemes Anna és Paget Jánosné gr.Wesselényi Polixénia elnöklete alatt Iskolát Létesítő  Egyletet alakítottak, és a Magyar utcán (ma 124-es szám) házastelket vettek és 1832. február 4-én  megnyitották az egy tantermes iskolát. Tíz év után, 1842. május 16-án, az Egylet,  egyházunknak adta át  az iskolát.   1863-ban megvásárolták a szomszéd telket, és arra felépítik a második tantermet. 1890-ben pedig harmadik tanteremmel bővitik ki. 1892-ben Szász Domokos püspök támogatásával egyemeletes épület készül el, alul két tanteremmel, felül tanítói lakásokkal. 1895-ben az egyház ugyanezen a telken óvódát nyit. 1937. november 14-én  három tantermes udvari szárnnyal bővitik ki. Az új iskolát, december 15-én szentelte fel  Kádár Géza lelkipásztor.  1948-ban államosították. 
1937-ben  a lelkészi lakás mellé irodát és gyülekezeti termet építenek.
1941-ben elkészül a pécsi Angster cégnél rendelt három manuálos, pneumatikus orgona, amelyet a ,,Hazatérés Orgonájának” neveznek el,  ,,ezzel megörökítvén a felszabadulás történeti eseményét templomunkban”.
Az 1775-ben készített barokk orgonát az Erdélyi Múzeum vásárolja meg. De hosszú időn keresztül csak a múzeum udvarán hányódott, ezért az egyházközség néhány tagja visszahozta a templomba.  Miután a gyülekezet Pata-utcai imaháza felépült, ott próbálták lelkes egyháztagok egy új orgonaházba átülteteve ismét életre kelteni. Sikertelenül. A Pata-utcai gyülekezet a bethleni reformátusoknak ajándékozza, ők pedig a magyarnemegyei gyülekezetnek adják tovább. Innen sikerült a megmaradt részeket 1991-ben az üresen maradt barokk orgonaházba visszaszállítani, amely a déli karzaton egyelőre csak a templom belső képét dísziti.
1943-ban a templom Magyar utca felöli kerítésén még két kijáratot nyitnak. A templom három ajtajára pedig, belül szélfogókat készíttetnek  Horváth Lajos asztalossal, Nagy Béla festőművész tervei alapján.
Ugyanebben az évben  Kádár Géza rádiómérnök a templom rossz akusztikáján próbál a modern technikával segíteni: hangerősítőt készít és tíz hangszórót szerel fel, a nagyothallók számára pedig, egy külön padot lát el megfelelő készülékekkel.  Sajnos, az eredmény nem volt kielégítő, feltehetőleg a hangszórók hibás elhelyezése miatt.
1943 novemberétől 1949 elejéig a Méhes úti új állami iskola nagytermében vasárnaponként istentiszteleteket tartanak. Ugyanebben az évben telket ad a város a Györgyfalvi úton templom építésére.
 
APADÓ  FORRÁSOK
„Száraz időben sem retteg, sem a gyümölcsterméstől meg nem szűnik.” Jer. 17,8
 
1946. január 1-től az alsóvárosi parókiális kört önálló egyházközséggé szervezik. Addig, a négy parókiális kör  (Belváros, Alsóváros, Felsőváros, Hidelve) közös igazgatás alatt volt.
1948–50 között bevezetik a gázt  a templomba és a parókiális épületekbe.
  A Csákány utcai imaházban pedig,  amelyet az Erdélyi Evangéliumi Munkások építettek 1930-ban  Szabó Sára telkén, 1947 után alkalmanként, 1951-től pedig rendszeresen az Alsóvárosi gyülekezet látja el a szolgálatokat.
1953-ban a Pata utca 195 szám alatti Gadó-telket vásárolja meg a gyülekezet, amelyen a már meglévő alapra imaházat  épít. 1942. november 21.-én  szentelték fel.
1956–1957 között kívül-belűl felújítják a templomot. A gyülekezet lelkészei ekkor Valádi György és Kassai Géza voltak.
1957-ben a Kölesi út 150 sz. alatt míg egy egyháztag otthonában megkezdődnek az istentiszteletek, a gyülekezet beindítja az imaház vásárlását és építését  a Beiusului  46 sz. alatti telken.
1962-ben a templom mögötti telek, 4830 m2  sporttelepként az állam tulajdo-nába megy át, a rajta levő korcsolya pavilonnal együtt.
1967-ben pedig a parókia mögötti telekből 1300 m2  kisajátít a Néptanács, amelyre tömbházat épít.
1971-ben a gyülekezet két részre oszlik. Önállósul a Pata utcai körzet. A het-venes évek folyamán pedig ugyanígy válik ki a Bulgária-telepi és a Tóközi rész is.
Az 1970-es években a gyülekezet területén több olyan utca lesz a bontás áldozata, ahol túlnyomórészt a hóstáti földművesek laktak. A városnak ez a kertekkel, kis gazdaságokkal tarkított negyede zsúfolt tömbházrengeteggé válik. A város korszerűsítésének ez a módja megszegényítette a gyülekezetet. Szétdarabolódott a hóstát, és az elszóródottak helyébe kevesebb új egyháztag költözött a tömbházakba.
1979-ben a keleti torony alatt levő földszinti helyiséget, amelyet addig raktárként használtak, gyülekezeti célokra átalakítják. 
1979-ben  a templom fűtésén javítanak ventillátoros gázkályhákkal.
1980-ban  Kelemen Gyuláné Zalahán Etelka a gyülekezetnek adományozza a Napkelet utca 27 sz. alatti házát, azzal az óhajjal, hogy ott istentiszteleti helyet létesítsen a gyülekezet, a templomba eljutni nem tudó idősek, betegek számára. Az imaházban 1983-ban kezdődtek meg a szolgálatok, az állami hatóságok engedélye nélkül.
1983–1984-ben a gyülekezet a templom belsejét festeti ki és a keleti, nyugati, déli hajókba, valamint a karzatok alá új csillárokat helyez el. 1985-ben a padok űlő részeire készíttet burkolatot. Majd 1986-1987 között a templom külsejét is felújítják a hívek Adorjáni Albert lelkész irányításával.  
1989-ben a parókia alatt levő alagsori termet átalakítják gyülekezeti teremmé, amelyre a gyarapodó gyermek- és ifjúsági munka miatt nagy szükség volt. Ebben  az évben készül el a templom és a parókia kertje között lévő vaskerítés is.
 

A gyermekkel az alagsori teremben

1989 végén érkezett meg Angliából, az állami hatóságok 8 évig tartó gáncsoskodása után, az angliai reformátusok ajándéka, egy hangerősítő berendezés, amely megoldotta a templom építése óta fennálló akusztikai kérdést.  Az ajándékot karácsony-ra, tankok dübörgése és fegyverropogás között szerelte fel a gyülekezet néhány tagja. 
A megnövekedett gyermek és ifjúsági munka miatt és a mozgássérültek számára szervezett foglakoztatások számára,  már évek óta kicsinek bizonyul az irodaépület, melynek alapja megrokkant, falai körös-körül repedeznek.
Az 1995-óta új gyülekezeti terem felépítésére keresi a módot a gyülekezet, amely meghittebb környezetet  biztosíthatna olyan gyülekezeti foglalkozásaink számára, amelyre nagy templomunk nem alkalmas.  Sajnos, ennek a megvalósítása a szűk telek, és a műemlékvédelmi szabályok miatt nagyon  körülményes.
 
„A  mi  kezünknek  munkáját  tedd  állandóvá!” Zsolt. 90,17.

Adorjáni Júlia Katalin
Sógor Csilla