94 Zsoltár
Isten ítélete igazságot teremt
„Uram, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! Uram, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. Tiporják, Uram, népedet, nyomorgatják örökségedet. Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. Azt gondolják, nem látja az Úr, nem veszi észre Jákób Istene. Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek? Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét. Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember. Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De nekem az Úr a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az Úr.”
Zsoltárok 94:1-23 RÚF